A degeneratív myelopathia a kutya gerincvelőjének krónikus betegsége. Leginkább idősebb állatoknál, a nyolcadik és tizedik életév között jelentkezik. Ritkán előfordulhat azonban, hogy a degeneratív myelopathia korábban is kialakul, ez azonban nagyon ritka eset.
A neurologikus betegség okai, a tünetek és a kutya degeneratív myelopathiájának kezelése a következőkben lesznek elmagyarázva.
A degeneratív myelopathia kialakulásának pontos okai hosszú ideig nem voltak ismertek. Időközben azonban kiderült, hogy a neurologikus betegség legalább egy része genetikailag meghatározott a gyakrabban érintett kutyafajták esetében.
A degeneratív myelopathia főként nagytestű kutyafajtáknál fordul elő, és elsősorban a Német juhászkutyánál jelentkezik. Azonban alapvetően kisebb kutyák is megbetegedhetnek tőle.
A degeneratív myelopathia krónikus betegség, amelyet a fokozatos lefolyás jellemzi, bár a beteg néha könnyű rohamokat is tapasztalhat.
Ha egy kutya degeneratív myelopathiában szenved, akkor a hátsó lábszáron a gerincvelő mielinjének degenerációja következik be a deréktáji és mellkasi gerincvelő területén. Ez először reflexzavarokkal és a kutya hátsó lábainak ataxiájával (mozgáskoordiáció zavar) jelentkezik. Az érintett kutyák hajlamosak megbotlani vagy akár el is eshetnek, például ha meg akarnak fordulni.
A degeneratív myelopathia további lefolyása során a hátsó végtagok bénulásához vezet. A neurologikus betegség azonban nem okoz fájdalmat a kutyáknak.
Ha kutyájánál hátulsó lábának kiesését észleli, magától értetődik, hogy azonnal el kell vinnie az állatot az állatorvoshoz.
A degeneratív myelopathia diagnosztizálása azonban maig kihívást jelent. Képalkotó eljárások, mint a CT és az MRI ugyan segíthetnek más lehetséges tünetek okának kizárásában, például daganatok vagy a kutya gerincsérvét.
Hogy a gerincvelőn megjelenő változások mikor következnek be, és ez minden degeneratív myelopathiában szenvedő kutya esetében egyértelműen megtörténik-e, az jelenleg még mindig tisztázatlan.
A liquorvizsgálat során néha könnyen emelkedett fehérjeértékeket lehet kimutatni. Ezek azonban szintén nem biztos bizonyítékok a degeneratív myelopathia jelenlétére kutyáknál.
Ez igaz a izomszöveti biopszia eredményeire is. Ezzel ugyan kimutathatók a degeneratív myelopathiához kapcsolódó változások a hátsó végtagok izomszerkezetében, de ilyen változások más gerincvelői és gerincbetegségek által is okozhatók.
A degeneratív myelopathia abszolút biztos diagnózisa tehát jelenleg csak azután lehetséges, hogy elvégezték az állat boncolását.
A degeneratív myelopathia sajnos nem gyógyítható. A kezelési intézkedések fő célja a kutya mozgékonyságának lehető legtovább történő megőrzése.
A megfelelő mozgás mellett a fizioterápia is döntő szerepet játszik ebben a kontextusban. Hozzájárulhat az izmok megőrzéséhez, valamint a koordinációs zavarok és bénulás megjelenésének elhúzódásához.
Akut betegségi rohamok esetén érintett kutyáknak esetlegesen adható Prednisolon. A gyakran javasolt speciális vitamin-kiegészítők szedése a gyakorlatban hatástalannak bizonyul. Mivel a degeneratív myelopathia nem jár fájdalommal, külön fájdalomkezelés nem szükséges a kezelés során.
Mivel a degeneratív myelopathia láthatóan egy génmutáció által okozott, sajnos nem lehetséges megelőzni a betegséget. A SOD1 génre vonatkozó mutáció meglétét már egy erre a célra kifejlesztett genetikai teszt segítségével ellenőrizni lehet.
A tesztet egyrészt a diagnosztika részeként lehet alkalmazni, másrészt segíthet a degeneratív myelopathia gyakran érintett kutyák esetében fellépő kockázat meghatározásában.
A pozitív teszteredmény azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a betegség feltétlenül kitör. Tehát még a tesztelt kutyánál is előfordulhat, hogy a degeneratív myelopathia kialakulása nem következik be, annak ellenére, hogy a potenciálisan magas kockázat mellett van.
A kilátások sajnos nem túl jók a degeneratív myelopathiával élő kutyák számára. Általában az érintett négy lábúak életkilátása a betegség kitörése és diagnosztizálása után mindössze körülbelül két vagy három év. Sok esetben a betegség előrehaladása miatt még 12 hónapon belül elaltatják őket, hogy megkíméljék őket szenvedésüktől.
Mint láthatja, a degeneratív myelopathia komoly és súlyos következményekkel járó kutyabetegség. Ha a kutyája érintett, akkor érthető, ha a sokk kezdetben nagy a számára. Függetlenül attól, mindent meg kell tennie, hogy mindennapi életét támogassa, és a lehető legkellemesebbé tegye.
A rendszeres fizioterápia mellett érdemes lehet egy ortopéd kutyafekhely beszerzése, valamint jól illeszkedő kutyacipők és a degeneratív myelopathia későbbi szakaszában egy emelőpárna is segítségül lehet kutyájának.
